Logos Multilingual Portal

Select Language



Albert Camus (1913-1960)


Nacque a Mondovi [Algeria] il 7 novembre 1913 da una famiglia francese residente in Algeria. A Algeri studiò, in condizioni economiche difficili, e cominciò a lavorare come attore e giornalista. Dal 1940 a Paris, partecipò alla resistenza. Nel dopoguerra fu caporedattore del giornale «Combat». Nel 1957 ebbe il nobel per la letteratura (con questa motivazione: "for his important literary production, which with clear-sighted earnestness illuminates the problems of the human conscience in our times"). Nel 1958 compra una casa a Lourmarin [Provenza]. Il 4 gennaio 1960 parte per Paris in compagnia di Michel Gallimard: morì a causa di un incidente automobilistico, a Villeblevin [Yonne]: la sua Facel Vega si schiantò contro un platano sulla nazionale Sens-Paris mentre correva a 140 Km l'ora.


a civilizált nép ellentéte a kreatív nép
a jövõ az egyetlen olyan vagyonféleség, amelyet az urak szívesen átengednek a szolgáknak
a közösségi élet elleni lehetőségként ajánlanám a nagyvárost. Manapság ez az egyetlen, mindenki által könnyen elérhető sivatag
a politikát és az emberiség sorsát ideálok és nagyság nélküli emberek alakítják. A belső nagysággal bíró emberek nem ártják magukat a politikába
a sikert elérni könnyű. Kiérdemelni nehéz
a színész egy őszinte hazug
az egyetlen valódi haladás annak megértése, hogy tévedünk ha teljesen egyedül vagyunk
az ember az egyetlen olyan teremtmény, amelyik nem akar az lenni, ami
azt mondták nekem, hogy néhány halottra lesz szükség egy olyan világ létrejöttéhez, amelyben nem lesz többé öldöklés
csak egyetlen igazán komoly filozófiai probléma létezik: az öngyilkosság
értelmiségi az, akinek az elméje figyeli magát
ha egy úr nem tud meglenni a szolgája nélkül, akkor kettejük közül melyik a szabad ember?
itt egy szabad ember él. Nincs szolgája
Minden újkori forradalom az államhatalom megerősödésével ért véget.
nem a harc miatt válunk művésszé, hanem a művészet miatt harcolunk
nem az számít, amit valaki mond, hanem az, aminek az elmondására nincs szükség
sárm: annak a mûvészete, hogy miként lehet kérdés feltevése nélkül is igenlõ választ kapni
sohasem leszel boldog, ha örökké azt kutatod, hogy mi a boldogság. Sohasem fogsz élni, ha mindig az élet értelmét keresed.
talán a sajtószabadság szenvedte meg leginkább a szabadság eszméjének lassú erózióját